Auschwitz volt az én rejtelmes szigetem, indiánmesém – a Bimbó út 5. alatti perzsaszőnyeges, bőrkanapés barakkban

2025. január 30. 01:00

A gonosz lengyel kápónők, a krumplihaja, amit élete kockáztatásával lopott, az eltűntek – véget nem érően hallgattam a nagymamát.

2025. január 30. 01:00
Petri Lukács Ádám
Petri Lukács Ádám

Amikor pofozgatták egymást, hogy színük legyen; a mellette álló ukrajnai nő kifordult szeme, amikor az SS-es homlokon lőtte; a doberman és a jóságos fegyőrnő, aki végül leparancsolta róla a kutyát; a szag, ami a tus felől jött; a koszos vatta, amit gennyedző fülébe nyomott; a harc a szalmazsákokért; Mengele szép mosolya, ahogy rávillant és továbbengedte; a marharépaleves; a hideg; a rettegés. Főleg az utóbbi. 

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bakafant-28
2025. január 30. 07:25
Ugyan nem hinni büntetendő,de Pozsonyi Ádám örökbecsű kérdése,"unni azért szabad?"
patikus
2025. január 30. 01:37
rejtelmes szigetem, indiánmesém, a Bimbó út 5., perzsaszőnyeges, bőrkanapés barakkban. ------ szegény zsidókám van miért sajnáljalak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!